[187. NAP] A nagy tokiói-kantói út – 4. rész! Délelőtt Jokohama, délután Akihabara! Képgaléria!

A negyedik napon kicsit eltávolodtam Tokiótól, Jokohama nevezetességeit néztem meg. Majd pedig visszamentem a fővárosba, találkoztam a következő szállásadómmal, és körbejártam Akihabarát, megnéztem az elektronikai és az animés üzleteket.

Reggel korán felkeltem, a szállásadóm még aludt, mivel ugye szombat volt, nem kellett menjen munkába. Így hát összepakolódtam, majd félálmában elköszöntem tőle :D, aztán útnak indultam. Csakhogy a JR Csúó-vonalán valahol baleset történt, így hát a vonatok késtek, pontosabban összevissza mentek. Felszálltam egy vonatra, hát az nem akart elindulni, leszálltam, át akartam szállni egy másikra, közben bemondtak valamit, megint vissza, megint leszálltam, aztán végül ismét vissza, aztán nagy nehezen, húsz perces késéssel elindultunk. Mindezt úgy, hogy ugye vittem magammal a cuccaimat, a nagy táskát, a laptoptáskát, plusz egy nejlonzacskót. Ezekkel nem mehettem Jokohamába, így először fel akartam menni Akihabarába, az aznapi szállásom helyére, hogy ott az állomáson bezárjam egy kis megőrzőbe a csomagomat. Nagy nehezen tehát eljutottam ide, bezártam a cuccokat (mérgelődtem egy kicsit, mert a 300 jenes szekrénybe nem fértek be a cuccok, csak az 500-asba), aztán útnak indultam Jokohamába.

Jokohama állomástól gyalog szándékoztam a Minato Mirai nevű helyre (a part mellett) menni, csakhogy már késésben is voltam, meg messze is volt, így metróztam egy kicsit. Amúgy Jokohamáig Akihabarától 40 percet tartott az út, én meg nem hoztam magammal a kandzsis könyvet (bezártam a csomagokkal együtt), így hát aludtam egy picit. Szóval megérkeztem a Minato Miraihoz, itt sétáltam egy kicsit, megnéztem a Nipponmaru hajót, majd felmentem a Landmark Towerbe (kilátó). Miután „kiláttam”, a part mentén sétáltam, van itt vidámpark meg minden jóság, aminek nem én vagyok a célközönsége 😀 Jó idő volt, csak a szél azért fújt eléggé. Következő megállóm a vörös téglából épített tárolóházak voltak, majd tovább haladtam a part mentén. Itt volt egy szakura, amely már teljesen kivirágzott, nagyon szép volt, mindenki azt nézte, fényképezte.

A part menti nézelődés után a „Kikötőlátó parkba” (hülye név :D) mentem fel, innen „láttam a kikötőt”, majd a Muromacsi- és a Jamate-negyedekben a régi külföldi diplomaták, kereskedők házait néztem meg, mindegyikbe ingyen be lehet menni. Mikor innen ereszkedtem le egy lejtőn, éhes voltam, kiszúrtam egy pékséget… hát ez nagyon jó döntés volt! Igazi nyugati pékáruk! Egy kis mini-pizzát vettem, de igazi pizzakrém volt rajta, nagyon jó volt, meg utána egy ilyen buktaféleséget, amit fehér csokival és juzuvel csinálnak, hmmm, nagyon jó volt, épp akkor sült ki, meleg volt még…

Ezek után következett a kínai negyed. Jokohamában van Japán legnagyobb kínai negyede, tele kajáldásokkal, pandás cuccokat áruló üzletekkel, mindenféle kacatokat árusító boltokkal és nagyon sok emberrel. Zsúfolásig vannak az utcák, nagyon durva! Tessék megnézni a képeket, ezeket nem lehet jól leírni. A kínai negyed után még a Szankeien nevű parkba akartam volna menni, de mivel ez eléggé kiesik a többi látnivalótól, ezt végül kihagytam, és visszamentem Tokióba, Akihabarába. Itt az állomás mellett találtam egy Starbucksot, ahová semmi pénzért nem mentem volna be, csakhogy volt még két órám a találkozásig, és addig akartam írni a blogot, így hát vettem 300 jenért egy teát (300 jen egy szaros teáért, sima, ízetlen fekete tea, benne volt egy sima műanyag kancsóban, abból töltötte ki, 300 jen csak azért, mert sztárbáksz, hihetetlen), leültem, és neteztem. Közben látom, hogy írt a harmadik szállásadóm is, hogy elnézést kér, hogy nem válaszolt, de természetesen mehetek hozzá. Látom, hogy hívott is valaki, azt hittem, hogy az aznapi szállásadóm, de nem, hanem az (pontosabban annak a lakótársa), akitől a mél is jött, hogy akkor jövök-e, bocsánat stb. Na ezeket elintéztem, aztán már 5 óra lett, szóval lementem az állomáshoz.

Itt találkoztam a szállásadómmal Sin-szannal és barátnőjével, egy évvel idősebb nálam, nagyon kedvesek voltak, kiszedtem a cuccaimat, és elmentünk Sin lakásáig, ahol lepakoltam. Mondták, hogy ők épp mennek a boltba, és csinálnak vacsorát, én addig meg megnézem Akihabarát. Azt mondták, két óra alatt be lehet járni a helyet (igazuk volt), így abban egyeztünk meg, hogy 19:30-ra jövök vissza. Na elindultam Akihabarába… nagyon durva hely, tele mindenféle üzletekkel, nagyon pörög az egész… Azt mondják, hogy hanyatlik a „mangaipar” Japánban is, mert mindenki okostelefont nyomkod… hát szerintem ez hülyeség, úgy tömve voltak, a mangás üzletek, hogy mozdulni nem lehetett! Megvettem a Death Note új kiadását (10 éves évfordulója van), bunko-változatban emlékbe (igaz, már a Book Offból megvan az egész sorozat japánul, na de ez mégis csak új kiadás, és ha ez az anime nincs, akkor lehet, hogy ma nem vagyok itt). Book Offba is bementem itt is, találtam videokazettákat 100 jenért, mégpedig a Takarazuka színház egy felvételét, illetve kiskorom kedvenc karácsonyi rajzfilmjét, a Miki egér karácsonyát japánul 😀 gyorsan meg is vettem :DD Mindenféle más üzleteket is bejártam, tessék megnézni a képeket! 😉 Az oszakai Denden Townnál mondtam, hogy milyen szomorú hangulat volt, na itt nem volt az, nem az volt, hogy minden második üzlet hentai- meg pornóbolt, nem is volt annyira furcsa ember, mondjuk otakukat azért eleget láttam. Meg a maidcafék, az nagyon sok van, ki vannak állítva az utcára a kiscsajszik, hogy hívogassák az embereket… kicsit ilyen szoft-prostitúció-fíling.

Ezután visszamentem Sinékhez, épp Szakamoto Rjómáról néztek egy sorozatot, aztán Sin csinált jakiszobát, finom volt 🙂 Elbeszélgettünk mindenféléről, odaadtam a kis magyarországos ajándékot, aztán a barátnője hazament, mi még beszélgettünk, meg felraktam ugye a képeket, aztán alvás. Ez volt tehát a 4. nap! Sok-sok kép megint, Akihabarát külön érdemes megnézni!