[222. NAP] Az alkotmány emléknapja. Aszuka ismét. Josino. Képek!

Szombaton az alkotmány emléknapja volt, én pedig ismét kirándulni mentem. Visszatértem Aszukába, hogy a japán ókorral kapcsolatos híres helyeket nézzem meg, majd felmentem Josinóba, ahol pedig a középkori törivel kapcsolatos látnivalók vannak.

Megint elég korán indultam, hogy legyen időm mindenre. Mint múlt héten, most is Tennódzsiig mentem, onnan (Abenobasitól) pedig a Kintecu vonatával mentem Aszukáig. Ezúttal nem szálltam le a Kasihara-dzsingú-mae állomásnál, hanem közvetlenül Aszuka állomásig mentem, és biciklit sem béreltem, hanem gyalog jártam be a kinézet helyeket. (Megint dögmeleg volt.) Először a Takamacuzuka sírt néztem meg, ahol híres falfestményeket találtak a régészek. A Takamacuzuka mellett van egy nagy zöld terület, itt épp valamilyen rendezvényt tartottak, sátrakkal voltak kipakolva, pontyzászlók (koinobori) lógtak. A Takamacuzuka után tovább haladtam, és megnéztem Tenmu és Dzsitó tennó (Tenmu császár felesége volt Dzsitó, aztán Tenmu halála után lett Dzsitó néven ő császárnő) sírját – igaz, közel itt sem lehetett menni, a drágalátos Kunaicsó (Imperial Household Agency) ezt a sírt is szépen bekerítette.

Következő állomásom az Amakasi domb volt, ahonnan jó kilátás nyílik Aszuka falura és a Jamato-síkságra. Itt az egyik kilátópontnál megszólított egy pasas, aki szintén fényképezte a tájat, kérdezte, honnan jöttem stb., jól elbeszélgettünk, mondta, hogy ő az egyik hegyen túl lakik (mutatta), és Oszakába, Hommacsiba jár be mindennap dolgozni, a fényképeit a blogjára tölti fel stb., jó fej volt. A dombról leereszkedve következett az Aszukadera, ami állítólag Japán legrégebbi buddhista templomja, Sótoku taisi nevéhez fűződik az alapítása, és itt látható Japán legrégebbi ma is létező Buddha-szobra. Tovább sétáltam, mégpedig az Isibutai sírhoz, ez egy sziklasír, ami állítólag Szoga no Umako sírja lehetett. Innen amikor tovább indultam, akkor szerencsétlenkedtem egy fagyival. Volt ugyanis az Isibutainál egy fagyiautomata, ahol 130 jenért lehet többek között mentás-csokis fagyit venni. Meg is vettem egyet, csak mint említettem, dögmeleg volt, így elkezdett olvadni a fagyi, túl gyorsan olvadt, ráadásul hirtelen erős szembeszél kerekedett, szóval a szél felém fújta a fagyit, közben hátamon a hátizsák, kezemre tekerve a fényképező, másik kezemben a térkép és a fagyis papír, közben a szél miatt elkezdett könnyezni a szemem, szóval itt szerencsétlenkedtem egy sort XDDD Na de aztán sikerült megenni a fagyit, és tovább haladni az utamon. Megnéztem Sótoku taisi születési helyét, magába a templomba nem mentem fel, csak kívülről néztem meg a helyet, majd siettem vissza az állomáshoz, hogy elérjem a következő vonatot (hogy maradjon elég időm Josinóra). Ez alkalommal azért kellemesebb élményekkel távoztam Aszukából, mint a múltkor 😀

Josinóig kábé 40 percig tart az út Aszukából, Josino állomástól pedig gyalog, busszal vagy felvonóval lehet tovább jutni. Én felfelé a felvonót választottam, leszállva pedig gyalog sétáltam felfelé a hegyi úton. Cseresznyefa-virágzáskor lett volna ideális Josino, mivel ez Japán leghíresebb szakuranéző helye, több mint 30 000 cseresznyefával, na de sebaj, most is szép volt. Meg ugyebár történelmi szempontból is jelentős hely, mivel a 14. században ide menekült Godaigo császár, és itt alapította meg a déli udvart (Nanbokucsó dzsidai – az északi és déli császári udvarok kora). Josinóban tehát először a Kinpuszendzsit néztem meg, ez egy buddhista templom, majd pedig a Josimizu dzsindzsát, ez egy sintó szentély, azzal az érdekességgel, hogy itt rejtőzött el például Minamoto no Josicune, és itt rendezte be a déli udvart Godaigo tennó, meg is lehetett nézni a „tróntermet” (ld. képek). Továbbhaladva egy hegyi ösvényen a Njoirindzsihez mentem, ez is egy buddhista templom, itt található Godaigo tennó sírja. Nagyon szép erdei tájak, szép kilátás volt mindenfelé, amerre mentem. Volt még egy pont, ahová fel akartam volna menni, a Hanajagura kilátópont, de ez már elég messzinek tűnt, meg kezdett hideg lenni, szél kerekedett, szóval úgy döntöttem, inkább elkezdek lesétálni a hegyről, mivel a busz csak óránként jár, és sokat kellett volna várni rá. Szóval sétálok, sétálok, egyszer csak látok egy buszt, ki van írva, hogy Josino állomásra megy. Kérdezem, hogy most indul-e, tényleg oda megy-e, hát igen, na fel is szálltam. És milyen szerencsém volt, mivel a busz arra indult el, amerről én jöttem… vagyis mindeddig felfelé mentem a hegyen 😀 Mivel nem látszott konkrétan, hogy melyik irány visz felfelé, épp egy egyenes szakaszon jutottam ki erre az útra, nem lehetett annyira megállapítani, hogy melyik a helyes irány 😀 Na mindegy, a lényeg, hogy leértem így a busszal az állomásra, és épp elértem egy vonatot is. Így zárult az aszukai és a josinói út, gyönyörűszép tájakon jártam, történelmi szempontból is híres helyeket látogattam meg, jó kis nap volt.

Íme a képek!