OSZAKA 2017~2019.,  Sikokui kirándulások

(101-3) 【Sikoku 2/1】 Utazás Uno kikötőjéig. Naosima, a modern művészetek szigete. Kuszama Jajoi sütőtökei. Hajóút Takamacuba. Vonatozás Higasihirosimáig. Okonomijaki, bevásárlás, találkozás Rékával.

Bár két hetes késéssel, utólag érkeznek a posztok, azért… Üdvözlet Higasihirosimából, Hirosima megyéből! (Valójában Oszakából, Oszaka megyéből 😀 ) A vonatos sikokui kirándulás napján először is Okajamán keresztül eljutottam Uno kikötőjébe, onnan pedig a modern művészeti múzeumokról és kültéri installációkról nevezetes Naosima szigetére. Miután biciklivel körbejártam Naosimát, hajóval Takamacuba utaztam, onnan pedig vonattal vissza Honsú szigetére, Okajamából pedig Higasihirosima városba mentem, ahol ettem egy jó okonomijakit, és találkoztam Rékával.

A sikokui utat egy nappal előrébb hozva, pénteki napon indultam útnak. Reggel 4 körül keltem, gyorsan, félálomban megreggeliztem, majd pedig elindultam a metróállomáshoz. Lementem Sin-Oszaka állomásra, ahol lepecsételtettem az utolsó Szeisun 18 kippumet, majd pedig várakoztam a gyorsított járatra. A gyorsított vonaton szerencsére volt ülőhely, így ülve utaztam Himedzsiig. Az utazás elején még nem aludtam el, a legvégén viszont igen, így eléggé kapkodva kellett átszállnom. Himedzsiben ugyanis egy-két perc átszállási idő van csupán az Okajamába tartó vonatra, ráadásul az Oszaka környékén közlekedő 12 kocsis gyorsított vonatról egy 4-5 kocsis, régi sárga vonatra kell átcuccolni. A végállomásra érve, hirtelen felébredve rohantam át a másik vonatba, viszont egy megálló után ott is lett helyem, le tudtam ülni. Így utaztam Okajamáig, ahol kicsit kellett várakoznom, így elmentem a mosdóba, és vásároltam kaját az állomás konbinijében.

Következőnek az Uno-vonalon kellett utaznom Okajamából Uno végállomásig. Pontosabban először a Takamacuba tartó vonattal Csajamacsi megállóig kellett mennem, és onnan átszállni az Uno-vonalra. Az Uno-vonalon utazók többsége mind az unói kikötőbe tartott, hogy onnan Naosima szigetére utazzon komppal. Én is ide igyekeztem. Uno állomásra érve hosszú sor fogadott a kijáratnál, ugyanis csak egy alkalmazott volt az állomáson, aki a jegyeket ellenőrizte. Amúgy az állomásnak is már elég „modern művészetes” alakja, dizájnja volt. A vasútállomástól két-három percnyi sétára volt a kikötő, itt gyorsan megvettem a jegyemet, és már szálltam is a Naosimára tartó hajóra. Nagyon szép, derűs idő volt, igazi kirándulóidő.

A kompon egyből a kilátóteraszra mentem, onnan fotózgattam az út során. Húsz-harminc percig tartott az út Naosimára, közben láttam egy másik kompot, amely Kuszama Jajoi-féle piros pöttyökkel volt díszítve. A kikötőbe érve pedig már látszott az egyik Kuszama-féle sütőtök alakú installáció, a piros. Leszálltam a hajóról, majd pedig a közeli biciklikölcsönzők felé vettem az irányt, itt az egyiknél béreltem is egy biciklit. Ha jól emlékszem, egy ezres volt egy napra a váltós bicikli. Miután megvolt a járgányom, odatekertem a piros sütőtökhöz fényképezkedni, majd pedig a sziget déli része felé indultam. Elég sok lejtő/emelkedő van Naosimán, szóval néhol kell igyekezni a tekeréssel 😀 Ráadásul a sziget déli részére, ahol a sárga sütőtök, és más installációk vannak, nem lehet behajtani biciklivel, csak gyalog lehet megközelíteni, így itt a bicikliparkolót kell használni. Én mielőtt ide, a déli részre mentem volna, először a sziget közepét és keleti partját derítettem fel. Több szépművészeti múzeum is található a szigeten, csakhogy van egy probléma velük: az áruk! Több ezer jenbe kerül a belépő – ha máskor jöttem volna, lehet, hogy legalább egyet meglátogattam volna, most viszont már nem volt pénzem erre, így hát be kellett érnem a kültéri, ingyenesen megtekinthető installációk látványával. De szép volt az idő, szép volt a táj, szóval nem hiányoztak a múzeumok. Tekertem tehát a sziget középső részén keresztül, aztán a keleti részen, majd pedig megérkeztem a déli részre is. Közben láttam Kuszama Jajoi-sütőtökökkel díszített kis buszokat is, ezek is jópofák voltak. A déli részen aztán megérkeztem a híres, sárga tökhöz, itt egészen konkrétan sor állt, mindenki várakozott, hogy lefotózkodjon. Én is beálltam a sorba, aztán megkértem a sorban előttem állót, hogy fotózzon le. Sajnos épp ellenfény volt, így muszáj voltam utólag a telefonon megpiszkálni a képet, hogy a színek rendesen látszódjanak 😀 A sütőtök után még megnéztem a közeli, különböző állatok alakjában készült virágcserép-szerűségeket, aztán vettem egy Kuszama-dizájnos irattartót és egy egérpadot. A sárga sütőtökös kulcstartó amúgy az a termék, ami itt nagyon megy, csakhogy ez a szőlőszem nagyságú, miniatűr változata a töknek 1600 jenbe kerül :O Így én ezt kihagytam…

Ezután a sziget bal partján tekertem vissza a kikötőbe, még tettem egy kitérőt a piros tökhöz, aztán visszaadtam a biciklit, és indultam a hajóhoz ismét. Simán el lehetne amúgy Naosimán tölteni akár egy egész napot (vagy kettőt is), nekem viszont estére Higasihirosimában kellett lennem, így csak három órát tudtam Naosimán lenni. A szigetről a hajóval ezúttal nem Unóba mentem vissza, hanem a Sikoku szigetén lévő Takamacu városába. Ide, ha jól emlékszem, 40 perc volt az út. Takamacuban a kikötőtől elsétáltam az állomásig, közben nézelődtem, aztán felültem az Okajamába tartó vonatra. Azt terveztem, hogy majd nézem a kilátást, amikor a Szeto Óhasi hídon haladunk át… de bealudtam 😀 Megébredtem egy picit, aztán visszaaludtam 😀 Ezután Okajamában volt kb. 40 percem, elszaladtam így egy közeli konbinibe kajáért, majd pedig felültem az Ivakuni felé tartó vonatra. Ezzel egészen Szaidzsóig utaztam.

Közben írtam Rékának, hogy este 8 körül érkezem, viszont annyit lett variálva az időpontokkal az út előtt, hogy Rékának valahogy az maradt meg, hogy szombaton érkezem. Pénteken későig dolgozott, így megegyeztünk abban, hogy én megkajálok, elmegyek bevásárolni, aztán majd találkozunk. Így is tettem. Amikor tavalyelőtt decemberben voltam Hirosimában, a Szaidzsó állomás melletti kis okonomijakizóban vacsoráztunk, nagyon finom volt, így ismét ide mentem be. Meglepetésemre az ajtón egy kiírás fogadott, miszerint az üzlet március végével megszűnik. Kár érte, nagyon jó okonomijakit csináltak. Este 9-ig voltak nyitva, így még pont tudtam rendelni. Megettem a finom, hirosimai stílusú okonomijakit, majd 9-kor elindultam a közeli nagy szűpá felé. Itt bevásároltam (kerestem azt a maccsás pudingot, amit előző alkalommal itt megtaláltam; most nem volt), aztán a vásárlás közben az okonomijaki beindította az emésztést, szóval a mosdóba is el kellett fussak 😀 És mire azzal is végeztem, már írt Réka, hogy végzett a munkával. Visszamentem tehát a Szaidzsó állomás irányába, itt találkoztunk. Rékánál aztán lezuhanyoztam, aztán elbeszélgettünk, teáztunk, megmutattam Izland idei furcsa eurovíziós számát stb. 😀 Elég későre járt már, mikor nyugovóra tértünk, reggel pedig megint 5 óra előtt kellett kelnem, hogy elérjem az első vonatot!

A következő részben jön a nagy, 80 km-es bicikliút Onomicsiből Imabariba! A Szeto-beltenger szigetein keresztül áttekerek Sikokura! 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás