Bréking nyúz a koleszról és a „garantátorról”. Reptéri kiruccanás, vásárlás.

A mai nap sem múlt el érdekes események nélkül.  Reggel kaptam meg a levelet, miszerint az általam választott, kampuszon lévő kollégiumba kerültem, amely bár nem olyan kényelmes, mint a másik szállás (közös fürdő stb., ld. a korábbi írásokat), de sokkal olcsóbb. Egy kicsit később újabb levél érkezett, ebben megírták részletesen a kollégium címét, és a guarantorom adatait, melyekkel így teljessé vált a vízumigénylő adatlapom. Ezt, ha minden jól alakul, hétfőn fogom bevinni a követségre, a vízumigénylésről majd akkor írok. A szállás ügye tehát megoldódott, de érdekességképpen most ide rakom a két szállás közti különbséget (amit e-mailben küldtek):

Ezen a képen pedig látható elvileg a kollégium, a fehér épület az (ez a building 1), a szürke pedig a 2-es lett volna, ahol eredetileg terveztem, hogy lakni fogok.

Ez pedig a kampusz térképe, a 12-essel jelzett a kollégium, a 6-os a Center for Japanese Language and Culture, akik az egész programért felelősek (állítólag itt lesznek az órák). Elvileg a 11-esben lehet majd kajálni, a 7-esbe lehet menni orvoshoz :D, a 8-as a könyvtár. Ami még megemlítendő, hogy a 10-es a konditerem (remélhetőleg normális :D), és van medencéjük is mellette :O (A kép kattintásra nagyobb lesz.)

Szóval, szállás-probléma letudva. Délután anyuval útnak indultunk a két üres bőrönddel a Liszt Ferenc Repülőtér felé, hogy a bőröndméretekkel kapcsolatban érdeklődjünk. (Megemlítendő, hogy nem repültem még soha.) Először nem cipeltük be a bőröndöket, csak körbenéztünk, megnéztük a kilátóerkélyről (vagy miről) a gépeket, pont ott volt egy lufthansás is, amilyennel én is utazni fogok. Ezek után a check-in pultoknál ólálkodtunk információéhesen, mire egy biztonsági őrnek kinéző férfi megszólított minket (lehet, hogy azt hitte, terroristák vagyunk álruhában? :D), végül ő igazított el minket csomagügyben. Bevittük az üres bőröndöket, megtárgyaltuk a problémát, úgy tűnik a dolog, hogy a nagy, feladandó bőröndökkel nem lesz gond, de kézipoggyásznak a kicsi sparos bőrönd nem felel meg (túl nagy a mélysége), szóval tovább kell kutatni. A repülőtér után az Ázsia Center felé vezetett az utunk, ahol dezodort, tusfürdőt, borotva-utántöltő pengét (vagy minek nevezik) stb. vásároljunk olcsóbban. Végül este elküldtem a korábban már említett host-family program jelentkezési lapját az illetékesek e-mail címére. Tehát a mai nap mérlege: szállás, guarantor, vízumigénylő lap: pipa, reptér, csomaginfó: pipa, drogériai termékek: pipa, hosztfemilis papír: pipa. Folytatás következik hamarosan! 🙂