(69-2/70-1) Az izomláz. Intézkedések. Totális háború a szomszéddal. A vonatrajongó kisfiú a takojakisnál. A furcsa irányba haladó 12-es számú tájfun. Az oxigén. A hokkaidói-tóhokui kirándulás útiterve térképpel!

Összevontan következik a Fudzsi megmászását követő három nap (amikor is totális zajháború kezdődött a szomszéddal, és megjött a 12-es számú tájfun, ami a megszokottól pont ellentétes irányban vonult át Japánon) és a 70. hét első három napja (amikor ismét hőség volt, és nem történt semmi különös)! És már mindjárt jön is a nagy hokkaidói-tóhokui kirándulás, mindennap külön posztokkal, szóval azelőtt következik a kirándulás részletes leírása is 🙂

Mostantól körülbelül 19 bejegyzésen keresztül ismét elbúcsúzunk a hosszú i betűktől, ugyanis megint a kis hordozható bluetooth-os billentyűzetemmel alkotok 🙂

A hazaérkezést követő napon jó sokáig terveztem aludni, hogy kipihenjem magam. Fél tiz körül csörgött a telefonom, Öcsi hivott LINE-on. Még félálomban voltam, úgy válaszolgattam Öcsinek… vagyis nem is tudtam, hogy Öcsi vagy Öcsiöcsi van a vonal túlvégén 😀 Meg is kérdeztem, kiderült, hogy Öcsi átadta a telefont Öcsiöcsinek 😀 Azt kérdezték, nem akarok-e menni velük a tengerhez, a Miszaki park közelébe mennek… Hát mondom én mennék szivesen, de egyrészt még azt se tudom, hogy meg tudok-e mozdulni az izomláztól, másrészt pedig úgy leégtem, hogy ha megint kimennék a napra, annak borzasztó eredménye lenne… Igy sajnos vissza kellett utasitanom a meghivást. Megpróbáltam felkecmeregni a futonról, hát a vádlimban olyan izomláz volt, hogy nehezen indultam el… Közben meg fájtak a leégett bőrrészek is 😀 Elmentem azért a postára befizetni az albérletet, kivenni pénzt, befizettem a csekkeket, a gjómüben vettem húst, ezekkel telt el a nap. Amúgy megjött a hivatalos levél a Japan Tenttől, benne egy levelezőlappal, ezt alá kellett irni, az szerepelt rajta, hogy megfogadjuk, hogy nem szegjük meg a szabályokat stb. Ezt is feladtam.

A napokban totális zajháború kezdődött a jobb oldali szomszédommal. Miután a múltkor cetliztem neki, és ismét bepanaszoltam a gondnok néninél, az pedig ismét felhivta, és figyelmeztette (mást nem tud tenni, ki nem teheti a lakásból, mert akkor csak az ő bevétele csökkenne…), én pedig abbahagytam a fejhallgatózást, és rendes hangerőn kezdtem nézni a tévét, mint ő, ő is rákapcsolt. Ordittatta a tévéjét, ordittatta a gépen a zenét… Én sem voltam rest, „visszaordittattam”. Amikor valami hip-hop zenét üvöltetett a fal mellett, akkor én maximum hangerőn ráengedtem Loredeana Groza román énekesnő népzenei albumát :DDD Hadd ismerkedjen más kultúrákkal… Közben az új rejtélyes szomszéd továbbra is minden este 1 és 2 között pakolt. Én nem tudom, mit művelhet…

Szombaton elmentem edzeni, jólesett a kisebb kihagyás után. Hazafelé menet megkivántam a takojakit, igy belültem Tera-szanhoz. Épp ott volt az egyik törzsvendég, Kobajasi-szan a feleségével és a gyerekeivel. A fia kisiskolás, és nagy vonatrajongó. A takojakis üzletben is épp valami vonatos műsort néztek, a gyerek nagyban sorolta az állomásokat, vonattipusokat. Gondoltam, felteszek neki egy olyan vonatos kérdést, amit biztos nem tud. Mondom neki, tudod-e, melyik állomás az, ahonnan Japánban legkorábban indul el az utolsó vonat. Erre egyből rávágja, hogy Sin-Tocukava! 😀 Még a saját szülei is meglepődtek, hogy ilyeneket tud a gyerekük 🙂 Ráadásul nem állt meg itt, mondta az is, hogy délelőtt 9:40-kor megy el az utolsó vonat! Mondtam neki, hogy ez csak áprilisig volt igy, most már 10-kor indul a vonat 😀 Jópofa gyerek volt, látszott rajta, hogy igazán a hobbija megszállottja.

Általában mindig akkor érkezik egy tájfun, amikor én hazaérek valahonnan 😀 Most se volt ez másképp. A tájfunok délről szoktak érkezni Japán felé, és az óramutató járásával megegyező körivet szoktak leirni, ez a köriv vagy érinti Japánt, vagy nem. Ez tehát a megszokott, hogy délnyugat felől északkelet felé vonul a tájfun. Na a mostani, a 12-es számú tájfun egy cseles dög volt, mivel nyugatról érkezett, és keletre tartott, idétlen fordulatokat téve. Mivel ez nem szokványos, ezért a meterológiai szolgálat figyelmeztetett, hogy a szokásos tájfunokra jellemzőtől eltérő jelenségekkel járhat, mindenki vigyázzon. Ráadásul az előrejelzés alapján a tájfun „szeme”, vagyis a középpontja pont Észak-Oszakán haladt át. Azt irták, hogy szombatról vasárnapra virradó éjszaka fog hozzánk érni a tájfun, igy hát szombaton be is hoztam a száritómat a balkonról. Éjjel megébredtem egyszer, akkor hallottam, hogy erősen süvit a szél, és szakad az eső. Aztán mikor vasárnap reggel fölkeltem, derült, kék ég fogadott… Ahogy jött a furcsa tájfun, úgy el is ment.

Vasárnap emlékeim szerint nem történt semmi különös.

Hétfőn voltam edzeni, aztán a postán is voltam, hogy feladjam Edinának az oxigént. A Fudzsi megmászása alkalmából betárazott pici oxigénsprayket ugyanis nem használtam fel, ezért el akartam adni őket. Meghirdettem az oszakai apróhirdetéses oldalon, de csak egy fickó jelentkezett, aki potom árért akarta megvenni. Aztán irt Edina, hogy ő is tervezi augusztusban megmászni a Fudzsit, és kérdezte, mit érdemes tudni. Rákérdeztem, nem kell-e neki az oxigén, és mondta, hogy ő szivesen átveszi. Igy hát hétfőn a postán útnak inditottam az oxigéneket… A postás rákérdezett, nincs-e robbanásveszélyes gáz a spraykben :DD

Kedden sem történt igazából semmi különös, tettem-vettem, készülődtem, aztán délután letekertem a pizzásig, hogy több hónap után először ismét meglepjem magam egy pizzával. Kell néha egy kis luxus…

Szerdán, augusztus elsején fölmentem az egyetemre aláirni, aztán voltam a százjenesben, utána meg letekertem Umedáig intézkedni. Ott bementem a Uniqlóba, ahol a kasszánál egy koreai csajszi volt, rám nézett, és egyből valamit angolul kezdett magyarázni, de nem értettem, olyan furán mondta, fáradt is voltam, igy ösztönösen egy rendkivül udvarias „hee?”-vel válaszoltam neki 😀 Ja és majdnem elütött egy taxis bácsika a zebrán! A gyalogosátkelő lámpája zöldre váltott, én pedig szépen megindultam a zöldön a biciklimmel, amikor látom, hogy jobbról teljes gázzal jön egy taxis. Hamar lefékeztem, és szerencsémre ő is lefékezett. A bácsika gondolta, hogy a piroson ő még max sebességgel átmegy… Komolyan mondom, tanuljunk már meg vezetni!!

Umedából visszaérve rájöttem, hogy mivel módositottam az útitervemen, ezért az új útitervet ki kellett volna nyomtassam… Igy hát megint föltekertem az egyetemre a nagy hőségben. Az útitervembe belepakoltam a Tappi-fokot és Dazai Oszamu szülővárosát Aomori megyében. Ha meg már oda megyek, ahol Dazai született, gondoltam, megveszem a Book Offban a Ningen sikkaku (Nem ember többé) cimű, leghiresebb regényét, és majd azt olvasgatom az úton a vonaton. Egy könyvesboltban meg megtaláltam a fenti mű alapján készült mangaváltozatot is, annak is begyűjtöttem az első kötetét. Este aztán készülődtem az útra, mivel másnap kezdődik a hokkaidói-tóhokui nagy utazás!

Most tehát következzék az útiterv bemutatása, ime!

1. Augusztus 2. – Utazás Oszakából Kusiróba. Utazás Kusiro és a Tóro-tó között a „Kusirói Lápvidék Norokko-vonattal”. Szállás Kusiróban.
2. Augusztus 3. – Buszos kirándulás Kusiróban és környékén. Szállás Kusiróban.
3. Augusztus 4. – Vonattal utazás Nemuróig. Buszos kirándulás Nemuróban. Japán (de facto) legkeletibb pontjának megtekintése. Japán legkeletibb vasútállomása. Vonattal utazás Abasiriig, szállás Abasiriben.
4. Augusztus 5. – Vonattal utazás Siretoko-Sariig, majd busszal tovább Utoróig. Hajókirándulás a Siretoko-félsziget mentén. A siretokói öt tó és a Kamuivakka-vízesés megtekintése. Vissza Abasiribe, szállás Abasiriben.
5. Augusztus 6. – Vonattal Memanbecube, az Abasiri-tó megnézése. Vonattal tovább Kitamiba, majd Aszahikavába. A megszűnésre ítélt Rumoi-vasútvonal kipróbálása. Szállás Aszahikavában.
6. Augusztus 7. – Hatórás utazás Aszahikavából Vakkanaiba, Japán legészakibb városába. Buszos kirándulás Vakkanaiban. Japán legészakibb vasútállomásának és (de facto) legészakibb pontjának megtekintése. Szállás Vakkanaiban.
7. Augusztus 8. – Komppal utazás a Rebun-szigetre. Buszos kirándulás a Rebun-szigeten. Komppal átkelés Risiri szigetére. Buszos kirándulás a Risiri-szigeten. Visszaút Vakkanaiba, szállás Vakkanaiban.
8. Augusztus 9. – Vonattal utazás Najoróba, majd Aszahikavába. Aszahikavából vonattal utazás Bieibe. Buszos kirándulás, a biei kék tó megtekintése. Szállás Aszahikavában.
9. Augusztus 10. – A „Furano-Biei Norokko Vonattal” utazás a Tomita Farmig. A levendulamezők megtekintése. Utazás Furanóba, majd onnan tovább Szapporóba. Szállás Szapporóban.
10. Augusztus 11. – A megszűnésre ítélt Gakuentosi-vonalon utazás. Az állomás, ahonnan legkorábban megy el az utolsó vonat (reggel tízkor). Szapporói városnézés. Utazás Tojouráig.
11. Augusztus 12. – A Tója-tó és környékének megtekintése. Utazás Osamanbéig, onnan gyorsvonattal az Ónuma-parkig. Az Ónuma-park megtekintése. Utazás Hakodatén keresztül Kikonaiig. Szállás Kikonaiban.
12. Augusztus 13. – A Hokkaidó sinkanszennel átkelés Honsúra. Átszállás a JR Hokkaidó egyetlen Honsún lévő vasútállomásáról, egyben Honsú legészakibb, és Japán legkevesebb utassal bíró sinkanszenállomásáról a JR Kelet-Japán helyi, elhagyatott állomására. A Tappi-fok és környékének megtekintése. Utazás Inakadate faluba, a rizsföld-művészet megtekintése. Szállás Aomoriban.
13. Augusztus 14. – Utazás Gosogavarába (Kanagiba), Dazai Oszamu szülőhelyére. A gosogavarai nevezetességek megtekintése. Városnézés Aomoriban. Utazás Hacsinohén és Kudzsin keresztül, a Csendes-óceán partján Mijakóba. Szállás Mijakóban.
14. Augusztus 15. – Buszos és gyalogos kirándulás Honsú legkeletibb pontjához, a Todogaszakihoz. Városnézés Mijakóban. Utazás Moriokáig, szállás Moriokában.
15. Augusztus 16. – Utazás a Tazava-tóhoz. A Tazava-tó, a Njútó onszen és a Komagatake hegy megtekintése. Utazás Hanamakin keresztül Kamaisibe. Szállás Kamaisiben.
16. Augusztus 17. – Városnézés Kamaisiben. Utazás a Csendes-óceán partján vonattal és a BRT-vel. Ismételt látogatás Rikuzen-Takatában és Keszennumában. Szállás Isinomakiban.
17. Augusztus 18. – Hajózás Macusimából Siogamába. Városnézés Siogamában. Utazás Szendaiba. Időtöltés Szendaiban, majd utazás Nikkóig. Szállás Nikkóban.
18. Augusztus 19. – A nikkói nevezetességek megtekintése délelőtt, majd körülbelül tíz órás út rengeteg átszállással Oszakáig.

Mindez a térképen így néz ki:

Az utazás előtt a meglátogatott megyék térképe a következőképp néz ki (remélhetőleg a két maradék sárga foltból az egyik pirosra fog majd változni a kirándulás végére 😀 ):

Jelmagyarázat:

• lila = olyan megye, ahol laktam
• piros = olyan megye, ahol megszálltam (legalább egy éjszakát az adott megyében töltöttem)
• sárga = olyan megye, amelyet felkerestem (sétáltam, körülnéztem az adott megyében)
• zöld = olyan megye, ahol átszálltam (egyik vonatról a másikra), megpihentem az autópályán stb. (de nem kerestem fel semmilyen nevezetességet)
• világoskék = olyan megye, amelyen keresztülhaladtam valamilyen járművel
• fehér = olyan megye, ahol még egyáltalán nem jártam

“Merre jártam már Japánban?” térkép készítése: http://uub.jp/kkn/

A Japán különleges földrajzi pontjait bemutató térkép pedig igy néz ki az indulás előtt:

Holnaptól tehát indul megint a nagy utazás! Igyekszem mindennap új posztokkal jelentkezni, bennük megint mutatok majd az épp meglátogatott várossal, tájjal kapcsolatos dalokat, és mesélek érdekes háttérinformációkat. Igyekszem a Krónika FB-oldalára képeket is feltölteni! Útra fel 🙂