(76-3) 【Nyugat-Kjúsú 9】 Karacu és a nagojai vár romjai. Gosuin a Dazaifu Tenmangútól. Találkozás Taéval Hakatában. Út a kikötőbe.
Üdvözlet a Hakatából Cusima szigete felé tartó hajóról! A mai napon Karacu városába, majd pedig a nagojai vár romjaihoz (nem az a Nagoja!) látogattam el, délután pedig a Dazaifu Tenmangú szentély megtekintése után Hakatában találkoztam Taéval. Este pedig Hakata kikötőjéből útra keltem Cusima felé: ez az a sziget, amelyik közelebb van Koreához, mint a japán főszigetekhez.
Reggel fölkeltem a horkolásmentes földszinti fekvőhelyemet, aztán megreggeliztem, csináltam egy teát is magamnak, majd pedig összeszedelőzködtem, és indultam az állomás felé. Ezúttal nem a Macuura Vasúttársaság, hanem a JR Imari állomását vettem igénybe.
Imariból Karacu városába utaztam. Karacuban a vasútállomástól elsétáltam a karacui várhoz, ez meglehetősen messze volt. A vár fel van újitva belül, nagyon modern, vonalkódos automata beengedőkapu van… De ez nem változtat a helyzeten, hogy a vár tulajdonképpen hamisitvány. Én ezt nem is tudtam igazából… A várban szembesültem egy kiirással, miszerint a karacui várnak eredetileg nem volt vártornya, a mai vártorony tehát nem is egy rekonstrukció, hanem egy „modell”. Hát… jó… A kilátás amúgy innen is szép, vagyis szép lett volna, ha ne lett volna elborulva az ég, eléggé felhős volt az ég aznap. A vártól visszamentem a központba, találtam egy szűpát, ott vettem kaját aznapra, majd benéztem a régi karacui bank épületében, ami szabadon látogatható. Ezután pedig a buszmegállóba mentem, hogy ellátogassak a nagojai vár romjaihoz. Nem szabad összetéveszteni az Aicsi megyében lévő Nagoja várossal és várral, a Karacunál lévő nagojai vár nevében a „go” szótagot más irásjeggyel irjuk. Arról nevezetes amúgy ez a várrom, hogy Tojotomi Hidejosi innen inditotta a hadjáratait Korea (Csoszon) ellen.
A buszmegállóban szembesültem azzal, hogy a neten megint csak egy hibás menetrend volt fent. Visszafelé ugyanis nem stimmelt az időpont. Sebaj, bár kicsit később indul a busz, a Nisi-Karacu állomásnál el tudok érni egy csatlakozást, nem lesz gond. Odafele először busszal kellett mennem Jobuko megállóig, onnan pedig „jumbo taxival”, vagyis menetrend szerinti mikrobusszal a nagojai vár múzeumához. A Jobuko megállónál kellett úgy húsz percet várni, itt leültem, a vidéki nénik jól meg is bámultak, aztán jött a mikrobusz, ami elvitt a múzeum megállójáig. Amikor leszálltam, és elindultam a múzeum felé, hallom, hogy valaki nagyban orditja a hátam mögött, hogy „HARÓ! HARÓ!”, de úgy tettem, mint aki nem hallja. Majd ha azt orditják utánam, hogy „JÓ NAPOT! JÓ NAPOT!”, akkor odafordulok.
A nagojai vár múzeuma ingyenes, és nagyon alapos, részletes, mindent meg lehet tudni az egykori várról és Hidejosi hadjáratairól, tetszett. Itt néztem körbe, aztán mentem magához a várromhoz, ide 100 jen belépőt kellett fizetni. Tényleg csak romokról van szó, sziklák és ösvények, dombok. Viszont szép a kilátás, még felhős időben is halványan látszott Iki és Cusima szigete, a két sziget, ahová a következő napokban tervezek menni.
Miután körbesétáltam a várromoknál, visszamentem a buszmegállóba. Visszafelé már volt közvetlen busz, nem kellett mikrobuszozni. A busszal Nisi-Karacu állomásig mentem, itt száltam fel a vonatra, ami Meinohama állomásig JR-járatként, utána pedig fukuokai városi metróként közlekedik. Megtaláltam a kevésbé hűtött kocsit, ide ültem be, el is aludtam kicsit. Ja meg hallgattam a kalauz bemondásait, nagyon furcsán beszélt 😀
Tendzsin állomásig utaztam, ott pedig átszálltam a Nisitecu járatára, amivel elmentem a Dazaifu Tenmangú szentélyhez. Ez az a hely, ahol tavaly voltam, ide kisért el Tae is. Igazából a mostani kirándulásban nem szerepelt volna ez a hely. Eredetileg ugyanis a mai napon Karacuból Beppuig mentem volna, onnan pedig hajóval keltem volna át Sikokura. Csakhogy a nagy esőzés tönkrevágta a sikokui vasútvonalakat, igy módositanom kellett az útitervemet. Ekkor találtam ki, hogy akkor a sikokui napokra bepakolom Cusimát, Ikit és Munakatát. Csakhogy a Cusimai hajó éjfélkor indul, a karacui program pedig véget ér kora délután. Kitaláltam hát, hogy akkor ha már bármennyit utazhatok a vonatbérlettel, elmegyek Dazaifuba, hisz tavaly még nem gyűjtögettem a gosuinokat, most akkor beszerzem a dazaifuit. Igy is tettem. Elsétáltam a szentélyhez, megint körbenéztem, és csináltattam gosuint is. Idén is rengetegen voltak, annak ellenére, hogy már késő délután volt, mire odaértem. Főleg koreaiak voltak sokan, minden fűnél-fánál fényképezkedtek. Aztán hallottam japán fiatalokat beszélgetni: „Hmm… ez Tenmangú… akkor az azt jelenti, hogy ez egy sintó szentély??”. Hát ez azért érdekes, eljönni egy szentélybe úgy, hogy nem tudja, szentély-e vagy templom 😀
Miután körbesétáltam a helyen és a gosuint is megszereztem, visszamentem az állomáshoz, és a Nisitecuval, úgy, ahogy tavaly, elutaztam Muraszaki megállóhelyig, onnan átsétáltam a JR Fucukaicsi állomására, idén viszont nem délnyugat felé vettem az irányt, hanem a Hakatába tartó vonatra szálltam fel. Hakata állomás környékén bementem a Uniqlóba meg a Daisóba, vettem százjenes dupla melonpanokat a következő napok reggelijére, meg még ezt-azt, utána pedig az állomás előtt várakoztam. Megbeszéltem ugyanis Taéval, hogy összefutunk estefelé. Ő cserediák volt Magyarországon pár éve, és az akkori kis társaságunk tagja, tavaly is sikerült Hakatában találkozunk, igy hát idén is szóltam, hogy errefelé járok majd. Fél 7 körül meg is érkezett Tae, és beültünk hakatai ráment enni, utána pedig egy fánkozóba, és elbeszélgettünk.
Estefelé aztán Tae is indult haza, én pedig a metróval mentem két megállót Nakaszu-Kavabata állomásig, hogy onnan legyalogoljak a kikötőbe. A kikötőben megvettem a jegyet a kompra Cusimáig (ki kell tölteni egy kis cetlit az utas nevével, korával, nemével), aztán várakoztam az indulásig. A komp éjfélkor indul, és hajnali 5 előtt ér Cusimára, de reggel 7-ig lehet pihenni a hajón.
A tizedik napon Cusima szigetén fogok kóborolni. Mivel ezen a szigeten nincsen szervezett buszos kirándulás, a több óránként közlekedő menetrend szerinti buszokra és a lábamra fogok hagyatkozni…
