Nyugat-Kjúsú kirándulás,  OSZAKA 2017~2019.

(76-3) 【Nyugat-Kjúsú 9】 Karacu és a nagojai vár romjai. Gosuin a Dazaifu Tenmangútól. Találkozás Taéval Hakatában. Út a kikötőbe.

Üdvözlet a Hakatából Cusima szigete felé tartó hajóról! A mai napon Karacu városába, majd pedig a nagojai vár romjaihoz (nem az a Nagoja!) látogattam el, délután pedig a Dazaifu Tenmangú szentély megtekintése után Hakatában találkoztam Taéval. Este pedig Hakata kikötőjéből útra keltem Cusima felé: ez az a sziget, amelyik közelebb van Koreához, mint a japán főszigetekhez.

Reggel fölkeltem a horkolásmentes földszinti fekvőhelyemet, aztán megreggeliztem, csináltam egy teát is magamnak, majd pedig összeszedelőzködtem, és indultam az állomás felé. Ezúttal nem a Macuura Vasúttársaság, hanem a JR Imari állomását vettem igénybe.

Imariból Karacu városába utaztam. Karacuban a vasútállomástól elsétáltam a karacui várhoz, ez meglehetősen messze volt. A vár fel van újitva belül, nagyon modern, vonalkódos automata beengedőkapu van… De ez nem változtat a helyzeten, hogy a vár tulajdonképpen hamisitvány. Én ezt nem is tudtam igazából… A várban szembesültem egy kiirással, miszerint a karacui várnak eredetileg nem volt vártornya, a mai vártorony tehát nem is egy rekonstrukció, hanem egy “modell”. Hát… jó… A kilátás amúgy innen is szép, vagyis szép lett volna, ha ne lett volna elborulva az ég, eléggé felhős volt az ég aznap. A vártól visszamentem a központba, találtam egy szűpát, ott vettem kaját aznapra, majd benéztem a régi karacui bank épületében, ami szabadon látogatható. Ezután pedig a buszmegállóba mentem, hogy ellátogassak a nagojai vár romjaihoz. Nem szabad összetéveszteni az Aicsi megyében lévő Nagoja várossal és várral, a Karacunál lévő nagojai vár nevében a “go” szótagot más irásjeggyel irjuk. Arról nevezetes amúgy ez a várrom, hogy Tojotomi Hidejosi innen inditotta a hadjáratait Korea (Csoszon) ellen.

A buszmegállóban szembesültem azzal, hogy a neten megint csak egy hibás menetrend volt fent. Visszafelé ugyanis nem stimmelt az időpont. Sebaj, bár kicsit később indul a busz, a Nisi-Karacu állomásnál el tudok érni egy csatlakozást, nem lesz gond. Odafele először busszal kellett mennem Jobuko megállóig, onnan pedig “jumbo taxival”, vagyis menetrend szerinti mikrobusszal a nagojai vár múzeumához. A Jobuko megállónál kellett úgy húsz percet várni, itt leültem, a vidéki nénik jól meg is bámultak, aztán jött a mikrobusz, ami elvitt a múzeum megállójáig. Amikor leszálltam, és elindultam a múzeum felé, hallom, hogy valaki nagyban orditja a hátam mögött, hogy “HARÓ! HARÓ!”, de úgy tettem, mint aki nem hallja. Majd ha azt orditják utánam, hogy “JÓ NAPOT! JÓ NAPOT!”, akkor odafordulok.

A nagojai vár múzeuma ingyenes, és nagyon alapos, részletes, mindent meg lehet tudni az egykori várról és Hidejosi hadjáratairól, tetszett. Itt néztem körbe, aztán mentem magához a várromhoz, ide 100 jen belépőt kellett fizetni. Tényleg csak romokról van szó, sziklák és ösvények, dombok. Viszont szép a kilátás, még felhős időben is halványan látszott Iki és Cusima szigete, a két sziget, ahová a következő napokban tervezek menni.

Miután körbesétáltam a várromoknál, visszamentem a buszmegállóba. Visszafelé már volt közvetlen busz, nem kellett mikrobuszozni. A busszal Nisi-Karacu állomásig mentem, itt száltam fel a vonatra, ami Meinohama állomásig JR-járatként, utána pedig fukuokai városi metróként közlekedik. Megtaláltam a kevésbé hűtött kocsit, ide ültem be, el is aludtam kicsit. Ja meg hallgattam a kalauz bemondásait, nagyon furcsán beszélt 😀

Tendzsin állomásig utaztam, ott pedig átszálltam a Nisitecu járatára, amivel elmentem a Dazaifu Tenmangú szentélyhez. Ez az a hely, ahol tavaly voltam, ide kisért el Tae is. Igazából a mostani kirándulásban nem szerepelt volna ez a hely. Eredetileg ugyanis a mai napon Karacuból Beppuig mentem volna, onnan pedig hajóval keltem volna át Sikokura. Csakhogy a nagy esőzés tönkrevágta a sikokui vasútvonalakat, igy módositanom kellett az útitervemet. Ekkor találtam ki, hogy akkor a sikokui napokra bepakolom Cusimát, Ikit és Munakatát. Csakhogy a Cusimai hajó éjfélkor indul, a karacui program pedig véget ér kora délután. Kitaláltam hát, hogy akkor ha már bármennyit utazhatok a vonatbérlettel, elmegyek Dazaifuba, hisz tavaly még nem gyűjtögettem a gosuinokat, most akkor beszerzem a dazaifuit. Igy is tettem. Elsétáltam a szentélyhez, megint körbenéztem, és csináltattam gosuint is. Idén is rengetegen voltak, annak ellenére, hogy már késő délután volt, mire odaértem. Főleg koreaiak voltak sokan, minden fűnél-fánál fényképezkedtek. Aztán hallottam japán fiatalokat beszélgetni: “Hmm… ez Tenmangú… akkor az azt jelenti, hogy ez egy sintó szentély??”. Hát ez azért érdekes, eljönni egy szentélybe úgy, hogy nem tudja, szentély-e vagy templom 😀

Miután körbesétáltam a helyen és a gosuint is megszereztem, visszamentem az állomáshoz, és a Nisitecuval, úgy, ahogy tavaly, elutaztam Muraszaki megállóhelyig, onnan átsétáltam a JR Fucukaicsi állomására, idén viszont nem délnyugat felé vettem az irányt, hanem a Hakatába tartó vonatra szálltam fel. Hakata állomás környékén bementem a Uniqlóba meg a Daisóba, vettem százjenes dupla melonpanokat a következő napok reggelijére, meg még ezt-azt, utána pedig az állomás előtt várakoztam. Megbeszéltem ugyanis Taéval, hogy összefutunk estefelé. Ő cserediák volt Magyarországon pár éve, és az akkori kis társaságunk tagja, tavaly is sikerült Hakatában találkozunk, igy hát idén is szóltam, hogy errefelé járok majd. Fél 7 körül meg is érkezett Tae, és beültünk hakatai ráment enni, utána pedig egy fánkozóba, és elbeszélgettünk.

Estefelé aztán Tae is indult haza, én pedig a metróval mentem két megállót Nakaszu-Kavabata állomásig, hogy onnan legyalogoljak a kikötőbe. A kikötőben megvettem a jegyet a kompra Cusimáig (ki kell tölteni egy kis cetlit az utas nevével, korával, nemével), aztán várakoztam az indulásig. A komp éjfélkor indul, és hajnali 5 előtt ér Cusimára, de reggel 7-ig lehet pihenni a hajón.

A tizedik napon Cusima szigetén fogok kóborolni. Mivel ezen a szigeten nincsen szervezett buszos kirándulás, a több óránként közlekedő menetrend szerinti buszokra és a lábamra fogok hagyatkozni…

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás