(49-3) 【Hokuriku+Hida 2】Retro fürdő Kaga onszenben. Kanazava nevezetességei és az eső. Újabb helyi dizájnú kólák. Villámkirándulás a Noto-félszigetre. Beszélgetés a vendégházban.

Üdvözlet Tojama városából! A hokurikui kirándulás második napján Isikava megye nevezetességeit néztem meg, és ahogy számitottam rá, egész nap esett az eső. Ennek ellenére jól sikerült minden, meg tudtam nézni, amit szerettem volna. Voltam onszenben, megnéztem a kanazavai várat és a hires Kenrokuen parkot, meg sok más egyéb helyet is, aztán tettem egy gyors kiruccanást a Noto-félszigetre is.

Reggel 5:30-ra volt megbeszélve a reggeli időpontja a fukui szálláson. Ugyanis még egy könnyed reggeli is benne volt a szállás árában, nagyon megérte. Volt piritós, lekvárok, tea, gyümölcsök, saláta. Megreggeliztem, aztán Taki-szan kivitt az állomásra. Lepecsételtettem a Szeisun 18 kipput, és felszálltam a vonatra, amivel Kaga onszenig mentem. Egész éjjel zuhogott az eső, reggelre viszont már legyengült, de persze nem állt el. Ráadásul a levegő is eléggé lehűlt.

A Kaga onszen állomás nagy átalakitásokon megy keresztül, ugyanis a jelenleg Kanazaváig tartó Hokuriku-sinkanszent meghosszabbitják Fukuiig, az új sinek letétele és az új állomás épületének felhúzása zajlik jelenleg is a Fukui és a Kaga onszen állomásokon is. A Kaga onszen elnevezés igazából egy gyűjtőnév, ugyanis több fürdőhely is található errefelé. Bármelyikhez akar menni az ember, mindenképp buszra kell szállnia az egyik vasútállomástól. Én a Jamasiro onszen mellett döntöttem, ugyanis ezt találtam a legkönnyebben megközelithetőnek. A vasútállomás épületéből kijőve buszra szálltam, és körülbelül negyed óra alatt megérkeztem a Jamasiro onszen buszmegállóhoz. Onnan egy pár percnyi sétára található a régi közfürdő, a Koszóju, illetve az új közfürdő, a Szóju. Engem főként a Koszóju érdekelt, ugyanis ennek a fürdőnek az épülete a Meidzsi-kori épület eredeti formájában rekonstruált változata. Egy kedvezményes jeggyel azonban mindkét fürdőbe be lehetett menni. A Koszójuvel szerencsém volt: mivel én már reggel fél 8-kor ott voltam, teljesen üres volt az egész, egyedül voltam a retro hangulatú fürdőhelyiségben. Igy fényképet is tudtam késziteni a különleges fürdőben. A viz pont jó volt, nem volt túlságosan forró. Fürdés után föl lehet menni a fölső szintre, ahol egy kis pihenőhelyiség áll a vendégek rendelkezésére, itt lehet teázgatni. Én is fölmentem, hogy megnézzem, de nem időztem sokat, inkább átmentem a Szójuba. A Koszújuval ellentétben ez a hely tele volt, főleg (gondolom) helyi bácsikák voltak a vizben. A Koszójuhoz képest a viz is sokkal forróbb volt, nem is időztem sokat. Miután végeztem a fürdőzéssel, visszamentem a buszmegállóba, majd a busszal a Kaga onszen állomásra.

Kaga onszenből következőnek Isikava megye székhelyéig, Kanazava városig utaztam. Aznapra főként Kanazava látnivalóinak megtekintése volt betervezve, viszont folyamatosan esett az eső, igy arra gondoltam, először elmegyek a szálláshelyemre, és megkérdezem, lepakolhatnám-e a cuccomat, hogy ne kelljen magammal cipeljem. Kanazavába érkezve kiléptem az állomás épületéből, megnéztem és lefotóztam az állomás előtt magasodó érdekes „kaput”, aztán a szállás irányába indultam. Kábé tiz percre volt a vendégház az állomástól, és egy nő épp az épület előtt tett-vett. Mondta, hogy már be is lehet csekkolni, igy hát elintéztük ezt is, kifizettem az egy éjszaka szállás árát, aztán fölmentem a szobába. Ez egy dormitory volt, négy ágy volt egy szobában. Odalent voltak a zuhanyzók, vécék, illetve egy étkezőhelyiség. A hátizsákomból kipakoltam a szükségtelen dolgokat, majd ismét lementem, ezután a szállásadó néni és bácsi adott egy térképet, és bejelölték rajta a főbb látványosságokat. Kölcsönkértem egy massziv esernyőt is, majd útra keltem.

Először is az Ómicsó piacot néztem meg, ahol mindenféle halakat, hatalmas rákokat árultak. Szeretem a halpiacok hangulatát, ez alkalommal is sok különleges halat, kagylót, rákot láttam. Innen tovább sétáltam a Higasi-csaja negyedbe. A csaja teázót jelent, ebben a negyedben régi, hagyományos teázók csoportosulnak. Egy kicsit távol volt ez a negyed az Ómicsó piactól, de elsétáltam, aztán körbesétáltam. Ma is sok épületben kávézó, teázó működik, akit az ilyesmi érdekel, azok benézegethetnek a teázókba, vehetnek édességeket, kávét stb. Én csak kivülről sétáltam körbe a negyedben, aztán visszaindultam a vár irányába. Ahogy sétáltam, elhaladtam egy szakeárus üzlet mellett, és az ablaküvegen keresztül megakadt a szemem valamin: Isikava és Fukui megyei különleges dizájnú kólákon! Bementem, és vettem is emlékbe egy szettet.

Sétáltam tovább az esőben (nem zuhogott az eső, csak „normál módon” esett), és eljutottam a kanazavai várhoz. Ez is egy rekonstruált vár, elég sokat mászkáltam a parkban, amig megtaláltam a bejáratot a rekonstruált épületbe. Látszik azonban, hogy nem a Sóva-korban, hanem manapság, a Heiszei-korban rekonstruálták: nem egy borzalmas vasbeton épületről van ugyanis szó, hanem egy az eredeti források alapján, hagyományos épitőanyagok (fa) felhasználásával épült rekonstrukcióról. Jó meredek lépcsők is vannak bent 🙂 Megnéztem tehát a várat, aztán átmentem a szomszédban található, hires Kenrokuen parkba. Nagyon szép park, nem hiába Kanazava egyik fő látványossága. Bár tavasszal vagy nyáron, derűs időben biztos még szebb. Körbesétáltam a parkban, aztán a parkban álló régi épületet is megtekintettem (a pontos nevére most hirtelen nem emlékszem). Jó drága volt a belépő, mondjuk megérte bemenni, mert odabent régi hinababák voltak kiállitva, érdekes volt – de lehetett volna olcsóbb a belépő… A Kenrokuen után elsétáltam a szamuráj negyedbe, és megnéztem egy régi szamuráj rezidenciát, a Nomura-család házát. Még sétálgattam egy pici a környéken, aztán elmentem az Ojama-szentélyig, amelynek egy érdekes, toronyszerű kapuja van. Itt csináltattam gosuint is, aztán igyekeztem vissza a vasútállomásra.

A vasútállomáson vettem kaját a konbiniből, aztán felszálltam a vonatra: a Noto-félszigetre mentem! Isikava megye egy jókora részét a Noto-félsziget teszi ki. Itt is lenne jó sok látnivaló, de sajnos vonattal nem lehet az egész félszigetet bejárni. Buszok viszont elég ritkásan vannak, ezért úgy döntöttem, hogy én csak a vonat ablakából nézem meg a tájat, mivel csak ez fért bele a fél napba. A Szeisun 18 kippuvel el lehet jutni Vakura onszenig, onnan pedig külön jegyet kell venni a Noto Vasúttársaság vonatára, ez visz el Anamizuig. Felültem tehát a JR-vonatra, ami a félszigeten lévő Nano városába tartott. Itt is olyan régi tipusú vonatok közlekednek, mint a Szanin-fővonalon, de nem narancssárgák, hanem bordók. Ráadásul az ajtók olyanok, mint a Kiotóból Ómi-Imazuba tartó vonatnál volt: kézzel nyithatók. Ezzel a vonattal tehát Nanaóig utaztam. Az első két-három megállót a vonat az IR Isikava Vasúttársaság hálózatán teszi meg, onnan megy át a JR Nanao-vonalára. Amikor ugyanis megnyilik egy új sinkanszen-szakasz, az azzal párhuzamos vasútszakaszról a JR lemond, ezeket a vasutakat általában a megyei önkormányzatok által alapitott cégek veszik át – ezt „harmadik szektornak” nevezik. Isikava esetében a Kanazavától keletre tartó vasútvonal tartozik az IR Isikava Vasúttársasághoz, ez a vonal folytatódik Tojama megyében is, de ott már az Ainokaze Tojama Vasút céghez tartozik. Utána Tojamától lehet utazni Niigata irányába is, a megyehatártól viszont már Niigata megye hasonló jellegű cégéhez tartozik a vonal. Ilyen amúgy Aomoriban az Aoi Mori Vasúttársaság is. Visszatérve Isikavába: az a gond, hogy a JR Nanao-vonala nem Kanazavában kezdődik, hanem egy olyan állomástól, amelyik most már az IR Isikava Vasúthoz tartozik. Igy a JR-vonatok használják az IR vonalát egy pár állomás erejéig, aztán rámennek a JR vonalra. Elég macerás, nem? 😀

Ráadásul a JR vonala Vakura onszen állomásig tart, a JR-vonatok viszont csak az eggyel előbbi állomásig, Nanaóig közlekednek. Nanaóban át kell szállni a Noto Vasúttársaság járatára, ez megy Anamizuig – a Szeisun 18 kippu viszont érvényes egy megállóig 😀 Én is átszálltam, egy animés vonattal mentem Anamizube (nem tudom, milyen anime). Az ablakon néztem a kilátást, a tengert, sajnos még eléggé borús volt az ég – de legalább elállt az eső! Anamizube érve aztán úgy láttam, nem tudnék itt másfél órát eltölteni, nincs annyi látnivaló, ráadásul már esteledett, igy a következő vonattal vissza is mentem Nanaóba, onnan pedig Kanazavába. Igy hát egy picit megnézhettem a Noto-félszigetet – bár ez tényleg csak egy kis „izelitő” volt. Apropó Noto-félsziget! Itt is be tudok mutatni egy hires dalt, amelynek cime: „Noto-félsziget”. Ime!

https://www.youtube.com/watch?v=QGQR8hHHoHU

Kanazavába visszaérve ismét bementem a boltba, hogy vegyek kaját, aztán elsétáltam a szállásig. Szerencsére már elállt az eső, másnapra pedig az előrejelzés derűs időt jósolt, igy bizakodó voltam. A szállásra visszaérve visszapakoltam a táskámba, aztán lezuhanyoztam, majd lementem az étkezőhelyiségbe megvacsorázni. Ott volt a szállás egyik „intézője”, egy fiatal srác, illetve egy lány. Ők kérdezgettek mindenfélét tőlem, Magyarországról stb. Aztán a lány elment valahová, helyette lejött az egyik szobatársam, akiről kiderült, hogy Tokióban filozófiát hallgat az egyetemen. Na aztán igy hárman jól elbeszélgettünk, ámuldoztak az útitervemen, meg kérdezgettek Magyarországról stb. Én azt hittem, hogy a reggeli bácsi és néni a szállás tulajdonosai, ők egy házaspár, és ez a srác az ő fiuk. Kiderült, hogy csak a hölgy a tulajdonos, a reggel látott bácsi csak besegit, a fiú pedig itt dolgozik. Azt mondta, gyakran szokták kérdezni, hogy ők egy család-e 😀 De nem az. Este tiz körül aztán mondtam, hogy én lassacskán nyugovóra térek, hisz reggel korán kelek. Le is feküdtem, el is aludtam, aztán fél 1 körül fölébredtem valaki horkolására – ekkor bedugtam a fülemet, meghallgattam két számot, erre a horkoló illető fordult egyet, és abbamaradt a horkolás. Igy megint tudtam aludni – csak picit rövid volt az ágy, lelógott a lábam 😀

Az Isikava megyében töltött nap tehát jól telt az eső ellenére is, nem áztam meg túlságosan, és mindent megnéztem, amit szerettem volna. Azt sajnálom, hogy ez alkalommal nem tudtam a Noto-félszigetet rendesen bejárni, de ki tudja, valamikor hátha lesz még lehetőség rá. A holnapi napon Tojama megyébe megyek, megnézem Takaoka városát, majd a Berumonta nevű különleges vonaton utazom, ezután a Himi-vonalon elmegyek Himi városába, utána pedig Tojama városában fogom zárni a napot.